![]() |
||
Tegnap még...
Tegnap még mondták: "Úgy ragyogsz!" Ma szánjatok! Fényem megkopott! Tegnap még izzón öleltél. Mára már feledtél. Tegnap még... Tegnap még oly heves lázad mára elhamvadt. Éjjel még elhittem, mit nem is ígértél. Múltával csókod számra dermedt. Igaznak hitt hamis szavak. Már nem ámítanak. Hevesen ölelnélek még. Már nem tudlak. Nem vagy. Karom ólmok súlya húzza egyre csak lefelé. Lelkem törötten szürke aszfaltra hull. Szólnék, de már nem tudok. Öleltél. S én elhittem. |
||
Illés Erika |
Minden bölcs, kinek gondolatait megismernem sikerült, arra tanított, hogy élni és írni úgy kell, mintha minden cselekedetünk utolsó lenne az életben, mintha minden leírott mondatunk után a halál tenne pontot.
|
||||||||
Fájdalom
A magány a legrosszabb dolog az életben, ha nincs veled senki csak lélekben. Emberek kik hívnak, ha baj van, de csak addig vagy barát, s ez így van. Pedig jobb ember vagy náluk, s ezt ők is tudják, ezért a te fajtádat csúnyán kihasználják. Szeresd azokat kikre te is számíthatsz, és ne félj attól, hogy magadra maradsz. Hidd el van, aki téged is szeret, és veled lesz majd amíg csak lehet. Drága jó szüleid kik mindig melletted állnak, vigyázz rájuk, hogy ne érje őket bánat. Egyetlen szüleim megköszönöm nektek, ezt a csodálatos 21 évet. Voltak gondok, bajok és árnyak, de legyőztük őket és segítettünk egymásnak. Amíg élek szeretlek titeket, és a túlvilágon újra veletek leszek. |
||||||||
|